|
2017-11-27 17:00:52, hétfő
|
| |
| |
96 ÉVE SZÜLETETT PILINSZKY JÁNOS
Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. - Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett ,,újholdas" nemzedékének tagja. 1947-ben Pilinszky hallgatásra ítéltetett, 1951-től 1956 júliusáig nem publikálhatott.
Pilinszky János mélyen átélte az emberi létezés drámáját, és minthogy meg volt győződve az isteni irgalom jótékony működéséről, meghökkentő vélekedése ennek a meggyőződésnek a logikus következménye volt.
HITÜNK TITKAIRÓL
Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy ,,meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és ,,jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket.
Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi ,,meglepetés", lehetséges
végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk
és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
ŐSZI VÁZLAT
A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived, 
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.
1937 karácsonya családi körben
A Pilinszkyék érettségi találkozóján készült kép - a költő IV. sor 3.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
Címkék: gyermekkorunkban, végeérhetetlenül, kielégíthetetlen, meggyőződésnek, legjelentősebb, készülődésében, publikálhatott, megszentelése, hazatalálnunk, szakadatlanul, beteljesíteni, következménye, leggépiesebb, megérkeznünk, nemzedékének, ellenkezőleg, várakozásunk, vágyakoztunk, jelentésében, találkozóján, pilinszkyék, gondolatnak, hazaérkezni, várakoznunk, működéséről, hazatalálni, hallgatásra, úgynevezett, meghökkentő, szépségében, megszületik, szeretetben, lehetséges, vélekedése, baumgarten, fölfedezni, huszadik század, emberi létezés, isteni irgalom, logikus következménye, várakozás megszentelése, gyönyörű gondolatnak, első hóesésre, ismerősben születhet, hosszú-hosszú hóeséssel, birtoklás minden, hallgatózó kert, űrbe szimatol, csend törékeny, Pilinszky János, SZÜLETETT PILINSZKY JÁNOS, József Attila-díjas, HITÜNK TITKAIRÓL, ŐSZI VÁZLAT,
|
|
Offline
